„Igazság és megértés nélkül nincs demokrácia!”

A KAS magyarországi képviselete támogatta a Károlyi József Alapítvány nemzetközi médiakonferenciáját

Elérhető nyelvek Deutsch

Fehérvárcsurgó/Budapest – miért kell a médiáknak Európa-szerte bizalomvesztést elszenvedniük – és mit lehet ez ellen tenni? Erről a kérdésről értekeztek tudósok, újságírók és publicisták egy nemzetközi konferencián „Melyik médium melyik társadalomnak?” címmel a Károlyi József Alapítvány és a Frank Spengler vezette KAS magyarországi iroda szervezésében.

Kép 1 -ból 2
A konferencia előadói

A konferencia előadói

A fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban tartott konferencián már nyitó beszédében sajnálatát fejezte ki Eric Fournier francia nagykövet a sok hamis információval kapcsolatban, amelyek az interneten fellelhetőek. Képszerűen: „a halevők halat, a húsevők pedig húst esznek“. Adódik a kérdés – így Fournier – a kormányon lévők felelősségéről. Épp ezért gondolkozik Franciaország egy a hamis hírek elleni törvényről, amelyeket a közösségi hálókon, pl. a Facebook és a Twitter használnának. Egy „infokalipszisról”, egy előítéletek, érzések és összeesküvés-elméletek („hazugságsajtó”) által veszélyeztetett digitalizált társadalomról beszélt Prof. Stephan Russ-Mohl, a European Journalism Observatory – EJO alapítója. A „dezinformációs gazdaság” útján az információ szolgáltatói a világhálóra váltottak: bloggerek és közösségi oldalak, automatizált algoritmusok és trollok mind médiacsinálókká váltak, akik mellett a klasszikus médiumoknak nehéz dolguk lenne. Mindazonáltal a médiával szembeni bizalomvesztés folyamata már az 1970-es évek óta megfigyelhető. Az újságírók Európában nem akarták ezt a folyamatot észrevenni. A hitelességhez vezető út – így Russ-Mohl – csak az interneten történő több tényellenőrzésen és helyesbítéseken keresztül történhet. A szavahihetőség kérdésének egy másik típusa a magyar média fejlődésének történelmi besorolásánál tevődik fel. Magyarországon – így Martin József, Európai Újságírók Szövetségén magyar tagozatának elnöke – a kommunizmus vége után, 1989-ben a médiával és az újságírással kapcsolatban két látásmód vetekedett egymással: az egyik a független tudósítás követelésével, a másik pedig a sajtó segítségével, mint saját igazának elismert olvasatával akart érvényesíteni. Mivel a rendszerváltást követően az állampárti reformerek és a médiumok az együttműködést keresték, és a legtöbb médium az akkori magyar kormányt támogatta, kormányt támogató magatartás valósult meg. „Nehéz ügy, ha a média kormánybarát, mert akkor hosszútávon a szolgák jutnak szóhoz”, állapította meg Martin. Az előadók szerint a kritikusan fellépő online újságok, mint pl. az Index, Origo, Figyelő és Metropol az elmúlt években az erősödő centralizmusban nyomás alá kerültek, kormányvonalra lettek húzva vagy gazdasági alap hiányában lettek beállítva. Ma a magyar média 80%-a kormánybarát vállalkozások kezében van, a kritikát gyakorló médiumokat pedig gyengítik: „Bezárjuk az ablakokat és az ajtókat, és többé nem hallgatunk az egészséges emberi értelemre” – fejezte ki sajnálatát Martin.

A közszolgálati rádiót az MTI, az állami hírügynökség korlátozza. Ezzel, véli Martin József is, Magyarországon bekövetkezett a nyugati demokráciák alapvető elemének, a „közszolgálati rádiónak a bekebelezése”. Szerinte csak egy út létezik: a függetlenül gondolkodó újságíróknak meg kell őrizniük „belső etikai-morális magatartásukat”, ez lehet az egyedüli remény egy olyan országban, ami a Riporterek határok nélkül c. jelentésben 180 állam közül a 73. helyen szerepel a sajtószabadság listáján – Mongólia mögött, de még Görögország előtt és egyértelműen Európa sereghajtója, a 111. helyen szereplő Bulgária előtt. Hogy az újságírók maguk is tehetnek a magyar média hanyatlásáról, ezt fejtette ki Ablonczy Bálint, a Heti Válasz polgári hetilap szerkesztője. Úgy véli, az újságíróknak nem volt lehetőségük a posztkommunista időkben a felvilágosításra. Szerinte ők azok, akiknek meg kellett volna hiúsítaniuk a kerekasztal-kísérletet újságírók és politikusok között. Ablonczy szerint fontos, hogy valaki, aki újságírónak vallja magát, megőrzi egészséges emberi gondolkodását és az interneten más véleményeket is elolvas. „Az emberek csalódottak a Facebook hiszterizált véleménybuborékjaitól”. Egy újságíró sem aktivista, sem politikus, és képesnek kell lennie kilépni komfortzónájából, hogy belehelyezkedjen más emberek világába, olyanokéba, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy ő.

Dr. Marcus Nicolini, a KAS újságíró-utánpótlásért felelős vezetője szerint a média egyre inkább ismét a hétköznapi ember számára aktuális témákat támogatja. „Az olvasónak, hallgatónak, nézőnek csak akkor lesz újra bizalma a médiában, ha viszontlátja magát az újságban, rádióban és televízióban”. Ehhez hozzátartozik: ott jelen lenni, ahol az emberek élnek, valamint a vélemények sokaságát visszaadni. A média egyik feladata, hogy megmutassa az embereknek, hogyan dolgozik, beismerje, ha hibázott, valamint bátran és kitartóan lépjen fel a hamis hírekkel és az internetes sértésekkel szemben. A digitálisan képzett fiatal újságírók az okostelefonok „mobile reporting” funkciójának hála újra riporterként közelíthetnek az emberek felé. Azoknak az országoknak, ahol korlátozott a sajtószabadság, azt javasolja, hogy kapcsolódjanak az országhatáraikon túli újságírókhoz, és hozzanak létre hálózatot, mint pl. a Global Investigative Journalism (GIJC). 2019-ben a Konrad Adenauer Stiftung egyike lesz a Hamburgban megrendezésre kerülő nemzetközi GIJC konferencia támogatóinak. Sok apró lépéssel egyre több bizalmat nyerhet a média. Mindezek felett azonban a francia médiaprofesszor, Célestine Bohlen szavai állnak: „Igazság és megértés nélkül nincs demokrácia!”

Szerző

Dr. Marcus Nicolini

Lista

Rendezvénybeszámolók

Megjelenés

Berlin, 2018. május 3.