Európa-politika a Német szövetségi választások után: Elvárás és realitás - Alapítvány Magyarországi Irodája
Rendezvénybeszámolók
Roland Freudenstein, a Wilfried Martens Centre for European Studies igazgató-helyettese a német Európa-politika szövetségi választások utáni aspektusairól adott elő, míg Prőhle Gergely, a Magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára annak kérdését vitatta meg, hogy mennyiben képez a német Európa-politika és a magyar érdek feszültségekkel teli viszonyt, vagy éppen egyetértést. A továbbiakban Markus Lackamp (CDU Szövetségi Hivatalának Politikai programokért és elemzésekért felelős osztálya) Németországról és az európai biztonság- és külpolitikáról, Dr. Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa pedig az európai gazdasági integrációról beszélt.
A programot Hettyey Andás, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa nyitotta meg egy rövid bevezetővel, majd moderálta a vitát. Király András, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója hangsúlyozta köszöntő szavában, hogy a konferencia tervezésének idején rengeteg aktuális esemény - mint pl. az ukrán krízis, a német nagykoalíció létrejötte vagy éppen a FIDESZ-KDNP újbóli kétharmados többsége -, amelyek még nem voltak előreláthatóak. Ami azonban már akkor is felismerhető volt, az a jövőbeni német politikai irány jelentősége Magyarországra nézve. Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodájának vezetője beszédében utalt az EU 2004-es keleti bővítésének 10 éves évfordulójára. Továbbá emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök már a választások estéjén hangsúlyozta, hogy a választások eredménye is kifejezi, hogy Magyarország helye az EU-ban van.
Roland Freudenstein elmagyarázta, hogy a német Európa-politika új aspektusainak kérdése az új szövetségi kormány következtében egy „nigen/nemigen”-nel lett megválaszolva. Bár a német Európa-politika alapvető iránya megmaradt, mégis egyes területeken megfigyelhető az irányváltoztatás. Németország – ha érdekei úgy kívánják - összességében jobban belemegy az egyes kérdések megvitatásába mint négy évvel ezelőtt. Az ukrán krízissel kapcsolatban Freudenstein hangsúlyozta, hogy itt a további egyesülési folyamatnak van esélye.
Gálik Zoltán az európai gazdaságpolitika mélyre nyúló változásaira utalt előadásában, amelyek az elmúlt öt évben a gazdasági és pénzügyi válság következményei. Figyelemre méltó az a tény, hogy a szerződések változtatása nélkül ez nem történhetett volna meg. Az egyik legnagyobb kihívás az lesz jövőben, hogy az eurót tovább erősítsék, és hogy azon országok számára továbbra is elérhetővé és vonzóvá tegyék, amelyek nem tartoznak még az Euro-zónához. Markus Lackamp a közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP), valamint Németország közrejátszó szerepéről adott elő. A partnerek Németországot egy egyre erősödő, aktív szerepre kérnék fel. A kihívások abban rejlenének, hogy átvegyék a felelősséget, ugyanakkor az európai partnerek érzéseit is figyelembe vegyék. Lackamp utalt az ukrán krízisre is, szerinte, ha Oroszország a Krímhez hasonló lépéseket tesz az ország többi részén, az valóban „gamechanger” lehetne a KBVP számára.
Az utolsó előadó Prőhle Gergely volt, aki szintén utalt Orbán Viktor választások estéjén elhangzott kijelentésére, nevezetesen hogy ezzel a magyar politika iránya a következő törvényhozási időszakban is egyértelmű. Ezen túlmenően Magyarország nem volt „euroszkeptikus” az elmúlt években. Az ország mindig rámutatott azokra a problémákra, amelyek a magyar kormány nézőpontja szerint indokoltak volt. A kormány viszont mindig is Európa-párti volt.
Az előadásokat követő vitában az európai egyesülés aspektusaival foglalkoztak, majd aktívan megvitatták azokat. A témák az ukrán krízistől a migráción át az intézményeken belüli bürokráciáig, valamint a kulturális hasonlóságokig és különbségekig terjedtek.
