Dr. Navracsics Tibor, miniszterelnök-helyettes valamint közigazgatási- és igazságügyi miniszter köszöntőjében e nap jelentőségére és máig ható következményeire emlékeztetett. Az első világháború után húzták meg ugyanis a határokat, amelyek között részben még ma is élünk. Nem csak a határok, hanem a polgári jogokat garantáló modern demokráciák is ebből az időből származnak. Navracsics hangsúlyozta, hogy a háború vége nem csak pozitív fejleményekkel járt, hiszen néhány európai országban, mint például Olaszországban és a weimari köztársaság bukása után Németországban is, ez a fasizmus megszületésének ideje volt. Az első világháború messze legsúlyosabb következménye a második világégés lett. Ezért különösen is fontos, hogy mindkét háború következményeit szem előtt tartsuk, és ezeket egymással összefüggésben vizsgáljuk, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az ilyen katasztrófák.

A Német Császárság 1871-es megalapításakor túl nagy volt ahhoz, hogy a szomszédos államok figyelmen kívül hagyják, ahhoz viszont túl kicsi, hogy hegemón szerephez jusson Európában. Ezzel a gondolattal kezdte beszédét Prof. Dr. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, majd így folytatta: „Az első világháború kezdete tulajdonképpen 1871-re tehető.“ A megalakulását követő években Németország jelentette a legnagyobb fenyegetést a britek számára, mert az országban viharos tempóban zajlott le az ipari forradalom, így 1907-ben már az USA után a második legnagyobb gazdasági hatalommá vált. Ezek után Anglia, Franciaország és Oroszország az antantban összefogtak, hogy ellensúlyt képezzenek Németországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Ezen összefüggések ismeretében nem meglepő, hogy az első világháborút „testvérháborúnak“ is hívják. A versailles-i konferencia nem hozott igazságos békét Európának, így került a kontinens abba a reménytelen helyzetbe, amely végül a második világháborút hozta magával – zárta előadását Schmidt Mária.

Az első világháború egy új világrend születését is jelentette – vélte Dr. Glatz Ferenc, történész, az MTA korábbi elnöke és az Europa Institut Budapest igazgatója. Kifejtette, hogy Oroszországban a cár bukása és Lenin hatalomra jutása már ennek az új világrendnek az előfutára volt. Vélemény szerint ez a krízis, amely 1918-ban kezdődött, csak az 1989-es határnyitással fejeződött be. Az új világrendet már nem a (hideg vagy meleg) háborúk határozzák meg, hanem az emberi interakciók. Előadásában egyetértett Dr. Schmidt Máriával abban, hogy az első világháború válsága a kapitalizmusra vezethető vissza.

Ehhez a gondolathoz csatlakozott Norman Stone is „Szörnyű vég és szörnyűségek nélküli vég“ című előadásában. Hangsúlyozta: „sok múlik a gazdaságon“. Mindazonáltal ő kevésbé a gazdasági összefüggéseket, hanem inkább azokat a hatásokat vizsgálta, amelyeket az első világháború hozott magával. Ő is felvázolta többek között, hogy a háború következményei hogyan segítették elő a fasizmus megerősödését először Olaszországban, majd Németországban is: „Mussolini nélkül Hitler nem vált volna azzá, akivé végül lett.“ Stone a magyar kormányzat balkáni országok ellen elkövetett hibáira is kitért. Úgy vélte, hogy Magyarországnak nagyobb autonómiát kellett volna adnia a balkáni népesség számára.

A nyitó szekciót további öt követte, amelyekben számos nemzetközi tudós különböző témákban adott elő. A konferencia egyik különlegessége az volt, hogy az előadók nem csak általánosságban beszéltek a háborúról, hanem egy-egy ország vonatkozásában, és a kihatásokra valamint a következményekre is kitértek.

Frank Wermter, Mércz András