A KOMINFORM hatása a kommunisták magyarországi tevékenységére - Alapítvány Magyarországi Irodája
Rendezvénybeszámolók
A szakmai konferencia közel 100 résztvevője a Kominform rövid- és hosszútávú hatásait vitatta meg. A rendezvény célja az 1947-ben Moszkvában létrehozott, és onnan irányított szervezet, magyar kommunista rendszerre történő kihatásainak vizsgálata volt.
Eötvös Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke Frank Spenglerrel, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodájának képviseletvezetőjével és Dr. Rétvári Bence parlamenti államtitkárral együtt nyitotta meg szakmai konferenciát. A kommunizmus feldolgozásának fontosságát különösen a nyitóbeszédekben hangsúlyozták. Európa Keletre és Nyugatra való megosztottsága a kommunista hatalmi igényből eredeztethető, és ennek politikai, gazdasági és társadalmi következményei a jövőben is észlelhetőek lesznek. Az államtitkár a konferencia és az ebben a témában történő tudományos kutatás jelentőségét hangsúlyozta.
Dr. Zinner Tibor, a VERITAS Történetkutató Intézet levéltárvezetője bevezetőelőadásában a Kominform létrejöttének hátterére és a magyarországi szovjet hegemónia kiépítésére tért ki. Dr. Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Történettudományi Intézet Jelenkortörténeti tanszékvezetője a „Népfront és az egypártrendszer” témájára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Felvázolta Magyarország kommunista állammá való átszervezésének alakulását, és kiemelte a társadalmi szervezetek és a politikai pártok szerepét ebben a folyamatban.
Dr. Kahler Frigyes, volt bíró a Magyarország kommunista fejlődését jogtörténeti szempontból szemléltette, mégpedig Dr. Vida Ferenc kommunista jogász, bíró példáján, aki 1958-ban a Nagy Imre és további hét vádlott elleni pert vezette. Jelentősen közrejátszott a bíró politikai motiváltsága és a személyes beállítódása, amelyek végül a halálos ítélethez vezettek.
„A gazdaság szovejtizációja 1945 és 1949 között Magyarországon és Kelet-Európában” volt Dr. Germuskas Pál előadásának témája. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történésze és docense abból indult ki, hogy a Szovjetuniónak nem volt érdekében egy erős gazdaságú Magyarország. Sokkal inkább volt elvárás, hogy Magyarország a tervgazdaság megvalósításához alkalmazkodjon.
„A magyar kommunistáknak megvolt a maguk magyarázata a fasiszta, a szovjetizálással szembenálló és antidemokratikus művészetről és kultúráról.” Művészek és a vallási közösségek képviselői szenvedtek az állami elnyomástól – mondta Dr. Szerencsés Károly, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének docense. Itt kitért azokra a kommunista intézkedésekre, amelyek a kreatív gondolkodás irányítására törekedtek.
Az utolsó előadó, Dr. Estók József, ny. bv. dandártábornok volt, aki az 1945 és 1956 közötti magyarországi börtönkörülményekről tartott előadást. Kiváltképpen a fogvatartottakkal szembeni önkényes bánásmódot és a kemény munkakörülményeket helyezte előadása előterébe. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után már kritikusabban tekintettek a büntetéspolitikára, ezáltal sok elítélt kapott amnesztiát.
Az előadásokat követő fogadáson informális keretek között folytatódhatott a vita az előadókkal.
