Igazságtételi törvényjavaslat Magyarországon és Németországban, 25 év után - Alapítvány Magyarországi Irodája
Rendezvénybeszámolók
Összesen több, mint 120 résztvevője volt a budapesti rendezvények, amely a Parlament épületében került megrendezésre. A konferencia témája az 1991. november 4-én, az Országgyűlés által elfogadott igazságtételi törvényjavaslat és annak német „párja“, a jóvátételi törvényjavaslat. Az összes törvény célja, az elkövetők megtalálása, valamint a kommunizmus áldozatainak kártérítése volt. A konferencia arra emlékeztetett, hogy hogyan került sor a törvény elfogadására, milyen súlypontjai vannak és miben rejlettek az elfogadtatás nehézségei. A rendezvény kulcskérdése ennélfogva az volt, hogy mi történt azóta Németországban és Magyarországon?
Frank Spengler, Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodájának képviseletvezetője Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökével együtt nyitotta meg a konferenciát. Dr. Gulyás Gergely, a Magyar Országgyűlés alelnöke és a Fidesz frakcióvezető-helyettese arra emlékeztetett nyitóbeszédében, hogy 25 évvel ezelőtt született meg az első magyar törvénytervezet, amely az Alkotmánybíróság által elutasításra került. Az egykori köztársasági elnöknek, Göncz Árpádnak negatív befolyása volt a kommunista múlt felelősségteljes feldolgozásásra, mivel a törvényt nem írta alá.
Kónya Imre, a Boross-kormány egykori belügyminisztere számára fontos volt, hogy a törvényi környezetet megismertessék, azokkal az emberekkel, akik a kommunizmus alatt szenvedtek. Éppen azért elengedhetetlen volt, egy jogi keretet megalkotása, amely kommunizmus bűneit nem hagyja büntetlenül. Ha hallatni szeretnénk a hangunkat, akkor összefüggéseket kell tudnunk felmutatni.
Hogy „a túlélők élni tudjanak”, így foglalta össze Christian Dietrich, „Türingia Szabad Állam” Német Szocialista Egységpárt-diktatúra feldolgozásáért felelős tartományi megbízottja a NSZEP-igazságtételi törvényjavaslatot foglalta össze. Dietrich ismertette a követelést és a jóvátételi törekvéseket az NSZEP-rezsim áldozatai számára. Egy az egészségi és vagyoni károkat érintő jóvátétel mellett továbbá lehetőség van egy szakmai rehabilitáció kérvényezésére is. Még diákoknak is lehetett követelésük a jóvátételre – bizonyos kritériumok között – az igazságtalanul elszenvedett szabadságvesztés miatt, amely egy gimnáziumból való kizáráshoz vezetett.
Zétényi Zsolt, volt képviselő a magyar elévülési törvényről beszélt. Ennek célja az volt, hogy a kommunista uralom bűnei ne tudjanak elévülni. Sajnos azonban ez a törvény az alkotmánybíróság által meg lett torpedózva. Ezzel szemben Németországban gond nélkül fogadtak el egy törvényt 1993-ban „az NSZEP-igazságtalan tetteinek elévülése nyugvására” vonatkozóan. 2011-ben lehetett először ezt jogszabályt az új magyar alkotmányba felvenni.
Prof. Dr. Wilke Manfred Berlinből vázolta fel a német újraegyesülés alapfeltevéseit, és hangsúlyozta a magyarok jelentős hozzájárulását ehhez az eseményhez. Az emlékezés kultúrájának ápolása különösen is fontos, hogy ne tévesszük össze a diktatúrák történelmeit. Egy figyelmeztető emlékmű a felejtés megakadályozása érdekében az idő múlásától és a generációktól is függ.
Az egész rendezvény hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatóság számára tudást adjon át a kommunista rezsim történelméről, és annak összekötettéséről Európában. A konferencia fontos megállapítása volt, hogy még 28 évvel a fal leomlása után is fontos alapköve egy egységes európai emlékezéskultúrának, hogy társadalmi felelősséget érezzünk a kommunizmus áldozataival szemben.
