Frank Spengler kiemelte, hogy elképzelhető, a Trump vezette amerikai kormányzat tevékenysége negatív módon fogja érinteni Németország és az Egyesült Államok viszonyát. Az elmúlt években folyamatos átalakuláson ment keresztül a két ország kapcsolata, és jelentős a változás a hidegháborús évekhez képest is. Mivel a viták, az egyes ügyekkel kapcsolatos véleménykülönbségek egyre hangsúlyosabbá válnak, a jelen konferenciához hasonló eszmecserék ma aktuálisabbak, mint valaha.
A köszöntőket követően nyitóelőadásában Molnár Balázs, európai uniós ügyekért felelős államtitkár elmondta, Kennedy a hidegháború során szolidaritást mutatott Németország és Európa irányába, és ebben az őt követő amerikai elnökök is követték a példáját. Azóta Európa egyesült, és soraiba felvette a volt szocialista államokat is. Ennek ellenére talán soha nem kellett még ennyire komoly kihívásokkal szembenéznie a kontinensnek, mint manapság, ezért is fontos, hogy Németország nagyobb szerepet vállaljon Európa vezetésében.
Az első panelen Matthew Rhodes, a George C. Marshall European Center for Security Studies professzora, Magyarics Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára és Christoph Schwegmann, a német külügyminisztérium honvédelmi politikai tanácsadója Németország és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatáról osztotta meg a nézeteit.
A panelen szóba került, hogy noha az Egyesült Államok 1989-ben társvezetői szerepet ajánlott Németországnak, ez a két ország széttartó politikai prioritásai, eltérő geopolitikai helyzete, Németország USA-tól való függésének csökkenése, valamint a német politikának a nemzeti és EU-s érdekek hathatósabb képviseletére való törekvése következtében nem működhetett. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok érdeklődése is elfordult Európa felől más kihívások, például a Közel-Kelet, illetve Ázsia felé. Obama és Trump elnök politikája is ennek a folyamatnak a kifejeződése. Hosszú távon azonban az Egyesült Államok és Európa is akkor jár jól, ha felismeri azokat az ügyeket, amelyekben együtt tud működni, mivel ez mindkettőjüknek kölcsönösen előnyös – még akkor is, ha bizonyos fokú aszimmetria jellemzi a kapcsolataikat.
A konferencia második paneljében a transzatlanti kapcsolatok jövőbeni kihívásait Sudha David-Wilp, a German Marshall Fund transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó vezető kutatója és berlini irodájának igazgatóhelyettese, Ulrich Schlie, az Andrássy Egyetem Diplomácia Tanszékének vezetője és Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet stratégiai igazgatóhelyettese vizsgálta. A panelben többek között elhangzott, hogy elsősorban a transzatlanti kapcsolatok pozitív oldalát érdemes kiemelni: mind Németország, mind az USA munkahelyeket teremt, mindkét országban erős a jogállamiság, a kutatás és a fejlesztés. Európában mindig több mint egy nézőpont van, viszont fontos, hogy a tagországok legalább a közös napirendi pontok (common agenda) kapcsán egyezzenek meg, ugyanis így tud az EU erős és összetartó maradni. Az Európai Unió egy ún. „soft power”-t gyakorol, és sikeresen betölti a közvetítő szerepét különböző felek között. Ezt a gyakorlatot az elkövetkező időszakban is folytatnia kellene, nemcsak a tagországok között, hanem az unión kívüli országok esetében is.